Apor Vilmos
Apor Vilmos 1892. február 29-én született Segesváron, sokgyermekes családban. Édesapja korán meghalt, kiváló neveltetését mélyen vallásos édesanyjának köszönhette. Papi hivatása már nagyon korán jelentkezett. A középiskola befejezése előtt azt kérte édesanyjától karácsonyi ajándékként, hogy az érettségi után azonnal beléphessen a szemináriumba. 1910-ben kezdte meg innsbrucki tanulmányait. Lelkiségét tükrözik egy 1914-es lelkigyakorlat alkalmával feljegyzett gondolatai: „Valójában úgy érzem, hogy a lelkipásztor-apostolnak szól az utolsó boldogság: boldogok, akiket üldöznek és akik szenvednek az igazságért. Ez a pap boldogsága, az önfeláldozás, az életáldozat és vértanúság.” Boldog Apor Vilmos 1915. augusztus 24-én szentelték a Nagyváradi Egyházmegye papjává, ahol nagybátyja, Széchenyi Miklós volt a püspök.
Első kápláni helye Gyula volt, majd néhány hónapig katonalelkészi szolgálatot teljesített. Nagyon fiatalon, 26 éves korában lett plébános Gyulán, ahol 23 évig szolgálta a híveket. Plébánossága idejére esik a Tanácsköztársaság 133 napos terrorja, a trianoni békeszerződés aláírásának súlyos következményei, a II. világháború kitörése, illetve a szociális, karitatív szolgálat megerősödése, a népmissziók fellendülése és az 1938. évi XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus.
1941 februárjában XII. Piusz pápa nevezte ki győri püspökké, az egyházmegye 72. főpásztoraként március 2-án kezdte meg szolgálatát. Lelkipásztori programját így fogalmazta meg: „A lelkekért való munka, a lelkek iránti szeretet és lángolás, a vágy, hogy mindenkinek mindene legyen, teszi a papi életet széppé és minden áldozatra képessé.” Püspökként is folytatta a plébánosként elkezdett szociális és karitatív tevékenységét, pártolta a földosztást. A zsidóüldözés idején aktívan fellépett az üldözöttek védelmében, minden kapcsolatát mozgósította a menedékért hozzá folyamodók érdekében: a püspöki birtokok, szerzetesházak, kórházak befogadták a rászorultakat. Apor Vilmos szívén viselte a polgári lakosság sorsát is. Sokakat befogadott, elhelyezett, anyagilag segített. 1944 áprilisában, Győr bombázása után maga is járta a város utcáit, hogy személyesen segíthessen a bajbajutottaknak. Találékony és bátor volt. Szoros kapcsolatot tartott fenn a szerzetesházak vezetőivel, így is sikerült sok menekültnek helyet szereznie.
Egyéniségét közvetlenség. kedvesség jellemezte. Híveiért áldozta életét 1945 nagypéntekjén, mikor az erőszakoskodó szovjet-orosz katonák elől a Püspökvár pincéjébe menekült nők testi épségét védelmezve kereszt alakban halálos lövések érték. Halála után gyóntatója kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg szenttéavatási eljárását. A vizsgálat 1946-ban megindult, de a történelmi körülmények folytán 1949-ben félbeszakadt és csak 1989-ben nyílt lehetőség a folytatására. Az újraindult eljárás érdekessége, hogy az ún. Positio egyik példányát 1997-ben közvetlenül II. János Pál pápának nyújtották át a szentatya győri látogatása alkalmával, amikor a vértanú püspök sírjánál imádkozott.
Apor Vilmos vértanú püspök a Szuverén Máltai Rend tagja, a rend konventuális káplánja volt (bátyja, Apor Gábor 1952 és 1958 között a rend nagykancellárja, majd 1964 és 1969 között a rend római nagykövete volt). Apor Vilmos boldoggá avatásával személyében először emelt pápa a boldogok sorába magyar máltai rendtagot. Dr. Veres András a Győri Egyházmegye püspöke, az MKPK elnöke 2024. július 3-án kelt nihil obstat levelében engedélyezte, hogy a kutatóközpontot Boldog Apor Vilmosról nevezzük el, és áldását adta annak működésére.